Hmm...ki is vagyok én? Senki. Illetve mindenki! Mármint egy tök átlagos emberi lény, aki mindenkihez hasonlóan utálja, amikor Geszti Péter belesuttog azokba a popslágereibe, amik jobbak nélküle, vagy ha a teszkóban elém könyörgik magukat a sorban olyanok, akik csak egy kiflit vesznek, vagy ha az autópályán 130-nál levillog valaki a belső sávban, pedig az ő kocsija sem bír többet 131-nél... szóval olyan vagyok, mint bárki. Talán annyiban nem, hogy szeretek a dolgok mögé nézni. Picit Alice-hoz tudnám hasonlítani magamat, aki a tükör mögé szeretne nézni, hogy meglássa, mi van a másik oldalon. Eddig úgy tűnik, hogy ez valami brutális vallási iromány, pedig neeem... nagyon nem. Szeretek nyitott szemmel járni! Ennyi a lényeg!

Tehát, amit tudni illik rólam (a fentieken kívül), hogy harmincas vagyok, nő (nagyon nő), és nem mellesleg anyuka is. Sokfelé jártam már a világban, több nyelvvel volt lehetőségem ismerkedni... khmm.. nem úúúúúgy!!! Kis perverz... tanultam a megszokott, hagyományos angol-német kombót (ezek mennek is rendesen), hollandot, szláv nyelvekbe is belekóstoltam, franciául pár mondatot tudok nyökögni (és szépen mosolyogni), és néhány olasz slágert is ismerek, de csak felületesen... Szóval maradjunk az angolnál és a németnél!

Elvem: ha utazhatunk, akkor utazzunk! Lehet nagyon-nagyon sok pénzből, meg lehet nagyon-nagyon-nagyon sok pénzből. A lényeg ugyanaz: a pénz léte alapfeltétel. De hát mihez nem kell pénz?...Minden vicc nélkül, én voltam már nagyon kis pénzből nászúton Görögországban, meg nagyon sok pénzből Törökországban, ahonnan rendesen ki kellett menekíteni az egy éves gyermekemmel, és a 29 éves férjemmel, mert a cég, akivel kimentünk (nemzetközi utazási iroda) azt mondta, hogy akkor most lenyúlja a befizetett lóvét, és megpattant a cégvezetés, hátrahagyva pl. minket is Törökország közepén. De mindent sorban...ezeket is el fogom egyszer mondani, mert valahogy mi a családommal az a fajta népség vagyunk, akik valamiért mindig megszívnak valamit, de valahogy mégis a lehető legjobban mászunk ki minden kakiból. Hát ezek vagyunk mi...

Előre szólok, nem kell egyetérteni velem, nem azért írom le a történeteinket, hogy kommentekben vitába szálljanak velem magukat inkognitóban tartó avatarok, csak annyit írok le, amit a tükör háta mögött tapasztalok! Oké? Tisztáztuk? Akkor kezdjük!