IMÁDOM! Régen, amikor én még kislány voltam, szerettem a német nyelvet, egy időben annyira, hogy elvetemülten német szakos akartam lenni. Aztán lettem is. Sokat segített abban, hogy az lehessek, aki most vagyok: megtanultam magamon röhögni, és "felszedni" egy hasonszőrű németest, akinek azóta is a szemére tudom vetni a tényt, hogy egy félévvel okosabb vagyok nála németből, mivel neki már az első félév sem sikerült, bezzeg nekem...azt hiszem a főiskola legtöbbet tejelő fejőstehene voltam, már ami az utóvizsga díjakat illeti...de megérte, hiszen immáron tizeniksz éve a fejére tudom olvasni, hogy muhahahahaha, mennyivel okosabb vagyok nála! 

Középiskolában volt szerencsém huzamosabb időt Hannoverben tölteni, fantasztikus város, és azok a villamosok...amik most szeretett szülővárosomban szolgálnak még vagy harminc évig...tényleg szeretem őket. Rendezett ország, rendezett nyelv. Ez az én ideálom!

Milyenek a németek? Imádnak az autópályákon a dugóban ücsörögni. Isten tudja miért, de biztos szeretik, mert minden délután három és négy között aktívan gyakorolják. A magyar rendszámú autóba minden alkalommal, amikor elmennek mellette bebámulnak. Eleinte azt hittem, hogy a női mivoltomat próbálják ilyen gyenge flörttel hangsúlyozni, de amikor a tejfogú tanulóvezető tinilánytól kezdve a száz és a halál között levő nagymamiig mindenki megbámult, akkor rájöttem, hogy valószínűleg azt találgatják, hogy mi a büdös franc lehet a rendszámon az uniós zászló melletti "H" betű. Ungarn? De akkor miért "H"? ... 

Mivel a dugóban dekkolást nagyon profi szintre fejlesztettem, megfigyeltem, hogy ezeknek ott kint mániájuk a kombi kocsi. Mindegy, hogy VW, Audi, Peugeot. Csak nagy legyen, és kombi. Vagy pici, de akkor olyan rendesen játékautós feeling-gel, amolyan SMART-osan aprócska kis pöttömök. És abban is az öltönyös férfiemberek, nem ám a szőke csajszik.

Szóval autópálya. Jellemzői: dugó, ingyen van, 120-as tábla. Ebből az elsőt már kifejtettem: lételemük. Ingyen van, bár állítólag csak 2016-ig. Mondjuk nem tudom ki a fene akar fizetni azért, hogy minden nap egy órát legyen hol dekkolnia, de hát ők tudják. Állítólag 100 Euró lesz az éves matrica. Nem gondolom soknak. Nálunk majdnem ötvenezer pénzbe van, ami a minimálbér fele...ugye nem kell tovább fejtegetnem, hogy kint nem 200 "ajró" a minimálbér. Mindegy! Most ingyen van. A 120-as tábla pedig 120-as tábla! Rengeteg helyen van kitéve, bár nem nagyon értettem miért. Nyilván nem vagyok közlekedési mérnök, de a józan paraszti eszem nem engedi ezt feldolgozni. Ők tudják. De ami tény, hogy rohadt módon betartják a táblán rajzoltakat! Rendőrt sem láttam egyet sem, de gyorshajtót sem. Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert minden kocsiban van tempomat, és egyszerűbb azt benyomni, mint a gázpedált nyomni, vagy azért, mert ez egy jó magyar szokás, hogy azt gondoljuk, ha két város között van egy nyamvadt autópálya, azon 250 km-t egy óra kell megtenni. Nem tudom, de a tényeken nem változtat. Halál nyugisan vezetnek a kis huncutok. Ez tetszik, nem érzem magamat egy lúzer gyökérnek, aki "nem mer" menni a sztrádán.

Benzin. Rocky Horror Picture Show. Nagyon dúúúúúrva. most 1,55 Euróért adtak egy litert, ami nekem horror, ha figyelembe veszem, hogy mennyit kellett vennem belőle, hogy eljussak A pontból B pontba... És az autópályán, dugóban ülve elpöfékelt mennyiséget sem térítik vissza... Ott sem!

Big City Life. Mi a fene az, hogy nagyváros? Gőzöm sincsen róla, Hannover nem nagy, Nürnberg nem nagy, Passau nem nagy, Berlin...najó, ő nagyobbacska. De nekem mégis Nürnberg a szívem csücske. Nem voltam ott sokat, de az totál kielégítette vágyaimat, mindent láttam, amit akartam. Olyan ez, mint Amszterdam: látni és meghalni... (vagy az Párisz? vagy Róma?) De csak nappali Amszterdamtól nem tőr ki a frász. Valahogy minden külföldi várossal így vagyok! Érdekes dolog ez, Pesten sosem zavart, hogy a Józsefvároson keresztülmenjek, ahol szembe tuti csak olyanok jönnek, akiktől a bicska kinyílik a zsebemben...és ökölbe szorítom a kezem, "ha ütni kell, hát ütök" elvvel a fejemben. De ez más. Mégis külföldön vagyok. Ki tudja, lehet éppen nem hallottak Puskásról, vagy éppen hallottak más "híres" emberekről, akik hazánk jóhírét öregbítik, szóval mi a fenét kellene mondanom, honnan jöttem azért, hogy ne öljenek meg... Szóval álmos faluban is nyírtak már ki tucatjával nőket, férfiakat, csak úgy, nemhogy egy városban. Úgyhogy én a nagyváros éjszakai életét ki szoktam hagyni, igen, besz@ri vagyok! De nappal mindent megnézek, amit csak lehet, felülök a tömegközlekedési eszközökre, sétálok a gyárilag delegált őslakosok között, beszélek a kisboltban, ha kell. Németország ebből a szempontból olyan közepes fajta barátságossággal bír: nem lepődnek meg azon, ha az anyjuk nyelvén szólalsz meg (sőt, akár természetesnek is veszik, mint a szomszédunk-nyugatra), éppen nem bunkón beszélnek Veled, de azért este nem mentek együtt kávézni. Emlékszem középiskolában volt egy csereprogram, amiben részt vettem: mi mentünk ki a német családhoz, ők meg jöttek vissza. Na, az egészen más kávéház volt. Majd megvesztek a magyarokért, szinte egzotikum voltam a vasfüggöny másik oldaláról. Persze azért nagyjából vágták, hogy mi a fene az a Balaton (gondolom a szomszédok közül minimum egy volt már ott), meg hát "Budapeszt" sem feltétlenül Bukarest... De az én elvem az, ha tudni szeretnéd, hogy milyen egy nép, menj el egy nagyvárosba (olyan igazi, mocskos utcákkal telibe), és ott "barátkozz", meglátod, hogy milyenek... Szóval a németek a több éves tapasztalataim alapján...olyan németek! Tiszták, guszták, és kb. ennyi. És nekem kb. ennyi kell. Nem őrülök meg az olasz macsókért, akik a pofádba üvöltik, hogy Bonjourno Donna Bella, sem a szerelem nyelvét beszélő nyálas franciákért, vagy egyéb, menőnek gondolt népért.

Boltok. Milyen mázli, hogy a kétezres évek első felében vagyunk, így elmondhatjuk, hogy ugyanaz van ott is, már nem kell Head 'n Shoulders-t hazahozni, ha különleges cuccot akarok az ittenieknek megmutatni. A német multi német multi kint is, az angol multi pedig angol kint is. Szóval kb. ugyanaz...illetve mégsem: olcsóbb! Ez egy baromi sz@r közhely, mert nyilván nem olcsóbb...a lényeg abban van, hogy hogyan sikerül a valutát váltani. És, hát nem tagadom, én ebben nagy spíler vagyok, szeretem azt gondolni, hogy az évezred boltját kötöttem meg, amikor egy ismerősömtől veszem a lóvét... szóval ilyen elv alapján mégis kijelenthető, igen, kint nagyobb az olcsóság. Meg vannak olyan dolgok, amikért már akkor is megveszek, ha csak Ausztriába átruccanok. Pl. az élelmiszer boltokban kapható előre csomagolt, meghámozott gyümölcs, ami őrülten guszta csomagolásban van, így kb. 1,5 kintipénzért a nyálamat elfolyató vitaminbombát kapok. Persze nem kell fújjogni, meg kiselőadást tartani a génmanipulált zöldekről...nem érdekel...szép, tiszta, és valami csoda folytán akkora, mintha Pakson született volna, ja, és az itthoni instant gyümölccsel ellentétben: íze is van. A másik ilyen "libling" a leárazás. Jó magyar szokás, hogy itthon a nagy "SALES" előtt egész éjjel dolgoznak a kis hangyák (másnéven bolti eladók), hogy felfelé árazzák a termékeket, hogy legyen miből engedni. Na nem, kint ez nem így van... De tényleg nem.... hát mondom... Amikor Hannoverben éltem, már a megérkezésem napján betámadtam egy butikot, ahol kinéztem egy kockás (uramisten...kockás...) nadrágot, amit a távozásomig minden egyes napon megnéztem...és végül sikerült megvennem...fél, nem is...negyed...nem is...tized áron! Imádtam a gatyát, csak Magyarország még nem volt felkészülve rá... mint annyi mindenre nincsen! ...

Ezek után nem is tudom, hogy miért imádom, hiszen a németek sem mások, csak németek. Se nem jobbak, se nem rosszabbak, mint mások, csak mások. Vagy ugyanolyanok? Tényleg nem tudom eldönteni...de annyira semmilyenek, hogy egyszerűen imádni valóak! Szeretem pl. hogy a nyelvüket logikusan bonyolítják, kész akarva, a névelőket ugyanúgy nem ismerik, mint én, és szeretem, hogy velünk ellentétben az ország vezetőjének egy annyira német németet választottak, hogy azt rajzolni sem lehetett volna jobbra (szebbnek mondani túlzásnak érezném).